Tel: 00-40-262-289.010         Mob: 00-40-735-500546           web:  www.koltotur.home.ro       e-mail: mmkolto@gmail.com

                English











 

blogspot hit counter

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

GMT0300

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Koltó

  Teleki Sándor élete

  Jókai Koltón

  Teleki irodalmi                  munkássága

  Petőfi első látogatása

  Petőfi és Júlia esküvője

  A Koltói mézeshetek
  Koltón írott versek

  A kastélymúzeum története

  Séta a múzeumban

  Koltó ünnepe

  Top
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Koltó

  Teleki Sándor élete

  Jókai Koltón

  Teleki irodalmi                  munkássága

  Petőfi első látogatása

  Petőfi és Júlia esküvője

  A Koltói mézeshetek
  Koltón írott versek

  A kastélymúzeum története

  Séta a múzeumban

  Koltó ünnepe

  Top
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Koltó

  Teleki Sándor élete

  Jókai Koltón

  Teleki irodalmi                  munkássága

  Petőfi első látogatása

  Petőfi és Júlia esküvője

  A Koltói mézeshetek
  Koltón írott versek

  A kastélymúzeum története

  Séta a múzeumban

  Koltó ünnepe

    Top
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Koltó

  Teleki Sándor élete

  Jókai Koltón

  Teleki irodalmi                  munkássága

  Petőfi első látogatása

  Petőfi és Júlia esküvője

  A Koltói mézeshetek
  Koltón írott versek

  A kastélymúzeum története

  Séta a múzeumban

  Koltó ünnepe

    Top
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Koltó

  Teleki Sándor élete

  Jókai Koltón

  Teleki irodalmi                  munkássága

  Petőfi első látogatása

  Petőfi és Júlia esküvője

  A Koltói mézeshetek
  Koltón írott versek

  A kastélymúzeum története

  Séta a múzeumban

  Koltó ünnepe

    Top
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Koltó

  Teleki Sándor élete

  Jókai Koltón

  Teleki irodalmi                  munkássága

  Petőfi első látogatása

  Petőfi és Júlia esküvője

  A Koltói mézeshetek
  Koltón írott versek

  A kastélymúzeum története

  Séta a múzeumban

  Koltó ünnepe

    Top
 

 

 

 

 

 

 

 

 

KOLTÓ  

            A történelem során Kővár-vidék települései közül Koltó érdemelte ki a legnagyobb elismerést, hírnevet, s ennek közvetlen oka: két jeles Sándor – Petőfi és Teleki – „véletlen” találkozása. Vajon alkalomszerű volt ez, ahogy az életrajzírók, irodalomtörténészek beállítják? Vagy a sors rendelte így? Mi ez utóbbi felé hajlunk. Ez a két különös lelkületű ember titokban valószínű már régóta kereste egymást, s a nagykárolyi megyebál csak a beteljesedéshez adott terepet. Csupán az a tény, hogy Teleki Sándor, a kastély egykori ura, korának oly sokszínű, érdekes személyisége volt, nem lett volna elegendő ahhoz, hogy ez a Lápos menti, Nagybánya közeli falucska nemzetközi zarándokhellyé váljon. Bizonyság: a környező Teleki kastélyok is adtak kiváló személyiségeket a magyar történelemnek – Hosszúfalu: Teleki Blanka úttörő pedagógust, Pribékfalva: Teleki Pál politikust, magyar miniszterelnököt – de róluk alig őriz valamit a mai helyi emlékezet.

            Talán még nagy költőnk látogatásai, itt született versei sem lettek volna elegendők ahhoz, hogy ez a Kővár-vidéki dombocskára épült település ekkora elismerésre tegyen szert, ha mindezeket az eseményeket nem koronázza meg Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1847. szeptemberében itt beteljesedett boldogsága.

            Koltó első írásos említése a leleszi konvent dokumentumában: 1405. Ekkor már a bélteki Drágfi uradalomhoz tartozik. 1549-ben a Kővári báróság része. A kiváló politikus, Erdély kancellárja, Teleki Mihály fejedelmi donatio mellett váltja magához Koltót több más településsel együtt, így csakhamar legtekintélyesebb birtokosa lesz a vidéknek. A helység az első világháborúig a Telekiek birtokaként szerepel.

Koltó első írásos említése a leleszi konvent dokumentumában (1405).

Nevének eredetét illetően megoszlanak a vélemények. Egyesek a kalota (sziklás kiemelkedés) szóból származtatják, mások szerint a Koltov szláv helységnévre vezethető vissza. A harmadik magyarázat a Kolta családnévre alapozza feltevését.

            A koltói kastély, amely a község északi szélén helyezkedik el, 1740-1760 között épült, barokk stílusban. Szabályos négyszögletű emeletes épület, kettős tetőzete csúcsban végződik. Eredetileg zsindelyezték, ma fémlemez és műpala fedi. Nem hasonlít a korabeli nemesi kúriákhoz. Inkább tágas „udvarház”. Most már nehéz lenne kideríteni, hogy mi is indította a Mária Terézia korabeli építtetőjét az egyszerűségre, várszerű zárkózottságra.

            Egy alkalommal ilyen szerepet is betöltött. 1848-ban, szorult helyzetben néhány társával Teleki Sándor a felkelők elől ide menekült.

            A valamikor tágas parkjában természeti ritkaságnak számító (mocsári cédrus, kőris) számító évszázados fák idézik a régmúlt idők hangulatát.

            A község megközelítőleg 1300 lelket számláló lakossága – ha nyugati peremen meghúzódó cigánytelepet nem számítjuk – zömében református (1028 személy) magyar.

            A kastély erkélyéről mely később épült, szép kilátás nyílik az északi irányban húzódó hegykoszorúra.

             A táj szépsége lenyűgöző ma is, ugyanolyan, mint azt Teleki Sándor, a kastély egykori ura látta:            

            „Kertemből a kilátás olyan, hogy kontinentális vidéken ritkítja párját. Házam egy kis lejtős magaslaton áll: az előtéren észak felé sima, nagy térség, zöld rétekkel és tölgyfa csoportozatokkal, a térséget a Lápos vize kígyózza végig, s egy a magaslatról egész futása látható, mint ő (Petőfi) mondá a kanyargó Szamosról: „mint egy odafagyott villám”.

            A másodtéren, a Láposon túl, lankás dombok szilvafákkal beültetve, felettük egy fennsík óriás tölgyerdőkkel, tiszta időben tizennyolc falunak fehér tornya látszik, s minden falu kertjei fákkal úgy beültetve, mintha erdők közepén állanának, harangjaik hangja elhallatszik hozzánk a völgybe, s szép időben a nagybányai harang is idáig zúg.

            A háttérben amfiteátrális kanyarulatban a Kárpátok hegyláncolata. Ugocsa megye két nagy mamelonjától föl keletre, az ősz Ciblesig, közepén az öreg Rozsály, óriás szikla kidomborodásokkal, s tetején mérföldre terjedő egyenes fennsíkkal, megrakva sötétzöld áfonyabokrokkal, jobbra tőle a Gutin, a hegyeknek óriás púposa, hegyes, egyenesen kiálló gránit csúcsaival, északról Máramarosba, nézve, a Tisza folyását, e magyar Nílust, mely gazdagít és rombol, áldást és végpusztulást áraszt. Távolabb a Hugyin, fején fehér felleg. Büszke úr ő, ritkán emeli le fövegét, csakis a nap ragyogását süvegeli. A háromágú Cibles magára húzva a villámokat, mint torreádor a bőszült bikát. El jobbra a Fekete hegy, sötéten, feketén, árnyékban tengerszemeivel, vidékünk Finsteraarhonja. Magányosan, elszigetelten, egyedül a Sátorhegy, sátoralakjával, aljában jótevő gyógyforrásával: méltó hely lenne a sátoros hét vezér sírjául. És ez mind benőve fákkal, végtelen tömör, sötét és világos zöld kővé vált tengerhullámokat képezve.” (Teleki Sándor: Petőfi Sándor Koltón)

Teleki Sándor élete 

            A grófot kivételes barátság fűzte Petőfihez. Az irodalomtörténetben Petőfi, Jókai és Victor Hugo barátjaként ismerjük, a történelemben Bem és Garibaldi ezredeseként, a zenetörténetben pedig Liszt útitársaként. Jókai így foglalta össze pályáját: „… együtt élt, mulatott és harcolt e földrész minden művelt és barbár nemzeteivel, tűrte a dicsőséget és kereste a bajt, járt ágyutüzön, tengerviharon s hitelezőcsordán keresztül sérthetetlenül, jó barátja volt Victor Hugónak, a két Dumasnak, Lisztnek, Petőfinek, s századunk egyéb versíró, éneklő, muzsikáló, képfestő és szoborfaragó híres-nevezetességeknek, segített Garibaldinak országokat hódítani, s más nagy embereknek légvárakat építeni, értekezett királyokkal és császárokkal Magyarország sorsa felől, s lelkesedett földönfutókkal és poétákkal a Népszabadságért, teleszedte a mellét érdemekkel, hogy azokat ne viselje, s bejárta egész Európát azért, hogy felfedezze, milyen szép kilátás van a koltói dombról…

            Teleki Sándor 1821. január 27-én született Kolozsvárt, főúri családban. Apja Teleki János, anyja Mikes Erzsébet, húga Róza.              

            Gyerekkora első éveit Nagysármáson töltötte. Tanulmányait Kolozsváron végezte, 1835-36-ban Táncsics Mihály volt a nevelője. A gimnázium elvégzése után a kolozsvári jogi akadémián folytatta tanulmányait, majd az akadémia befejezése után Európa neves egyetemein képezte tovább magát. Nyugtalan szelleme nehezen szenvedte az amfiteátrumok egyhangúságát, változtatott, az 1841-1845 közötti időszakot utazásokkal töltötte el. Ekkor kezdődött el életre szóló barátsága Liszt Ferenccel, akivel együtt járta Európát.

            1845-ben a szülei azzal a céllal, hogy végre helyhez kössék, rábizták a koltói birtok irányitását, igy lett ez a 25 éves fiatalember egy magányos kastély tulajdonosa.

            De Teleki Sándor nem arra született, hogy a vidéki földesurak patópálos életét élje. Az öreg kastély rövidesen megtelt élettel, hangulattal, az itthoni és európai tájakról érkezett barátok, harcostársak, művészek szinte egymásnak adták a kilincset. Ezek egyike volt Liszt Ferenc is.

1846 őszén, amikor Liszt először utazott Erdélybe hangversenykörútra, Teleki meghívására Koltóra is ellátogatott. S ott Teleki vendégeként pár napot töltött. Tiszteletére a házigazda összegyűjtötte a barátait, és így kölcsönösen élvezték egymás társaságát, mivel „… kedvesebb, mulatságosabb, zseniálisabb és nemesebben gondolkodó embert nála nem ismernek” – írja Teleki a művészről.

Teleki a politikai életben.           

Nyugtalan természetének kedvezett az 1840-es évek politikai légköre. Az 1848-as események közeledtével mind határozottabban érződött, hogy Európa megérett a társadalmi változásokra. 1846-47-ben 25 évesen eredményesen mutatkozott be az országgyűlést előkészítő követválasztáson. Román nyelven tartott szónoklataival mindenekelőtt Kővár-vidék kisnemességét sikerült megnyernie az ellenzéki liberális program eszméinek.

            Politikai szemlélete ismeretében könnyen megérthetjük, hogy miként is kerülhetett Teleki Sándor olyan közeli barátságba Petőfivel, különben nehezen adhatnánk magyarázatot arra, hogy miként is kerülhetett Teleki Sándor olyan közeli barátságba Petőfivel, különben nehezen adhatnánk magyarázatot arra, hogy miért volt Teleki Sándor az egyetlen arisztokrata, akit Petőfi barátjának fogadott.

            Az 1848-49-es szabadságharc eseményei Telekit Kővár-vidék főkapitányi székében találjuk. Szervezői képességét Bem József főtisztjeként is bizonyította. A szabadságharc nagy csatáit ezredesi rangban harcolta végig. A szabadságharc után a világosi fegyverletételnél fogságba került, és az aradi várban raboskodott. Október 6-án fültanúja volt a 13 aradi vértanú kivégzésének. A halálos ítélettől való megmenekülését csak szerencséjének, szökésének köszönhette, ugyanis távollétében az osztrák hadbíróság halálra ítélte, és jelképesen ki is végeztette. 

            18 évig száműzetésben élt. Előbb Párizsba ment, majd később kénytelen volt Jersey, majd Guemesey szigetére menekülni. Itt számos francia, magyar és olasz száműzött gyűlt Victor Hugo köré együtt szerkesztették a világdemokrácia lapját, A L Homme-t.

            Közben Londonban megismerkedett egy gazdag magyarul is beszélő lánnyal, Bickersteth Annával, akit 1856-ban feleségül vett. Ez a házassága nem volt tartós: egy év után békében elváltak.

            1860 tavaszán Garibaldi, az olasz szabadsághős önkéntesei sorában, sok magyar emigráns mellett ott találjuk Teleki Sándort is, Garibaldi ezredese és barátja. Az egyik szicíliai csata után Garibaldi inget cserélt vele, ami azt jelentette, hogy testvérévé fogadta.

            A kiegyezés után Teleki amnesztiát kapott, így 18 évi emigráció után visszatérhetett Koltóra. Együttérkezett haza második feleségével, a francia Litez de Tiverval Matilddal. Ebből a házasságból négy gyermekük született (Sándor, László, János és Blanka).

            Hazatérése után rendbe hozatta a kastélyát, melyet aztán a műkincsek, családi, 48-as, és garibaldista ereklyék halmazával valóságos múzeummá varázsolt. A kastély falai között ismét üdvözölhette a hozzáérkező kedves vendégeket, köztük Leővey Klárát és Jókai Mórt is.

Jókai látogatása Koltón                                                                                                                                    

Jókai, aki szintén barátja volt Petőfinek, 1876-ban pár napot Koltón töltött. Teleki ugyanabban a szobában szállásolta el őt, mint annak idején Petőfit.

Jókai igy emlékezett vissza az itt eltöltött napokra:

„A koltói kastély európai fogalmakkal mérve is nevezetes hely…

A legelső belépésnél meglepnek a nagybecsű olajfestmények, amikkel a termek falai tetőtől talpig fedve vannak. Bronzino, Salerno Andrea, Guido Reni, Gerardo de la Nosse, Salvator Rosa, Artemisi Gentileschi, Giordano Luca (üvegfestő), Pauji, Ribeyras, Solimene, Markó, Velasquez, Murillo, Tiepulo, Delamonica, Pagliano, Palini és számtalan széles e világban barangoltában, hol zsibvásáron potom árért, hol drága pénzen összeszerzett, némelyik baráti ajándék a művész sajátkezű felajánlásával. Amikhez méltó társul csatlakozik a nagyszerű akvarell gyűjtemény, azok között a költő Victor Hugonak több megragadó, többnyire zivataros, kísérteties tájakat ábrázoló, tussal és verssel festet képe, egy cicacsalád, a „macska Rafaeltől”.                      

 

 

Jókai Mór rajza a Teleki kastélyról.

Régiségek, miknek értékét hajdani birtokosaik neve ezerszeresíti: költők, művészek és fejedelmek emlékei, fegyverek emlékezetes harcokból, letört darabok nevezetes bitófákból, Garibaldi legelső mankója, melyen bicegett az aspremontei „köszönöm szépen” után, gyűjtemények okiratokkal, unikomokból, minek ára nincsen, fényképalbumok a politikai és szellemi nagyság matadorainak arcképeivel, s ellátva emlékmondatokkal, s minden albumlap körül Victor Hugó glosszázó festménykerete: mintha Rafael festményéhez Benvenuto Cellini vésett volna rámát! E műkincsek sorát kiegészítik az ókori majolikák, porcelánok, s amit még Pulszky is irigyel a koltói kastélyból: egy páratlan szépségű préselt bőrgyűjtemény (spanyol eredetű), amit Teleki fontszámra vett meg egy szatócs boltjában, aki abból éppen papucsokat készült szabni.

Ha híre futamodnék a világban, hogy minő systematice rendezett gyűjteménye lakik a koltói házban a világhirű ritkaságoknak, az képes volna egy angolt ruinálni, vagy (minthogy azok pénzért nem eladók) betörővé tenni. (…)

Koltó műkincsei nagybecsűek a műértőre nézve: gazdája kedves nekem, a régi jó barátnak, de a magyarra és az irodalmárra nézve legnevezetesebb Koltó, mint Petőfi legboldogabb napjainak fészke.”

 

Teleki Sándor irodalmi munkássága

            Teleki Sándor az emigráció után visszavonult a politikai élettől, és legtöbb idejét az írásnak szentelte. Fő műfaja a memoár volt, ebben örökítette meg a szabadságharcban és az emigrációban vele megtörtént eseményeket. Ezen kívül riportot, elbeszélést, anekdotát nyílt levelet.

            Regényíró sohasem lett, de aki ismeri az írásait, az meggyőződhet róla, hogy ezek az írások valóságos életregényt alkotnak. Hat kötetben foglalta össze kalandos életét. Az írásai nagy népszerűségnek örvendtek olvasói körében.

Teleki Sándor élete utolsó tíz évét Nagybányán élte le, koltói kastélyát a legkisebb fiára, Teleki Jánosra hagyta. Élete utolsó éveiben nem sokat foglalkozott a politikával, demokratikus elveit azonban soha nem tagadta meg.                                               

Közéleti és irodalmi munkásságáért a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta. Halála előtt egy évvel Nagybánya díszpolgára lett.                          

1892. május 18-án halt meg. Halála előtt az volt a kívánsága, hogy Koltóra temessék, Petőfi kedves fája, a somfa alá. Kívánságát teljesítették, de később, 1936-ban – miután utódai a kastélyt és a parkot eladták, s hamvai idegenek földjére kerültek – sírját átköltöztették a temetőbe. Az 1892-es temetésére egy borongós májusi napon került sor – olvashatjuk a Nagybánya és Vidéke akkori számában. A szertartáson részt vettek a politikai élet képviselői, a régi harcostársak, valamint Koltó és Katalin népe.

Teleki Sándor méltó arra, hogy tisztelettel emlékezzünk rá, merész ívelésű pályát futott végig a kolozsvári szülőháztól a koltói temetőig.

1962. május 15-16-án, halálának 100. évfordulóján Nagybánya, Koltó és Kővár- vidék népe gazdag eseménysorozattal emlékezett meg a forradalmár és emlékíró Teleki Sándorról.  A nagybányai Teleki Házon és a koltói kastélyon rá emlékeztető márvány emléktáblákat avattak, az erdélyi irodalom jeles személyiségei – Csetri Elek, Antal Árpád és Dávid Gyula – életéről és életművéről értekeztek.                                              

Jelen voltak Teleki Sándor unokái és rokonai.

Az 1989-es változások után a nagybányai Bányász (Minerilor) utcában levő udvarház, amely évtizedeken át idegen kézen volt, Teleki Magyar Ház néven kulturális központtá alakult. Felújították, udvarát is rendezték, ahol 2007 nyarán felavatták Teleki Sándor mellszobrát.

Teleki Sándor 1880-ban épült nagybányai  udvarháza ma Teleki Magyar Ház néven a vidék magyar kulturális központja.

Teleki sirja és emlékműve a koltói temetőben

 

Utódok - Teleki László dédunoka, Teleki János unoka, Vitéz báró Bánffy István, Teleki Pál - a nagy ős sirjánál 1992. május 16-án, halálának 100. évfordulóján

Teleki Sándor 1846. szeptember 8-án ismerkedett meg Petőfivel Nagykárolyban, a Szarvas vendéglőben megrendezett megyebálon. Közismertté vált az a párbeszéd, amely a bemutatkozásnál folyt le közöttük:

Ön az első eleven gróf, akivel beszélek.

-Hát döglöttel beszéltél-e?

-Az magam is voltam komédiás koromban.

-No, cimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok. Rámnézett: szemeiből láttam, hogy ezt a feleletet nem várta, kezet nyújtott s a jég meg volt törve. Asztalunkhoz ült, s hosszasan kvaterkáztunk együtt.”

(Teleki Sándor: Petőfi Koltón)

 

Ekkor hívta meg Teleki Petőfit Koltóra.

Teleki a következőképpen mutatja be Petőfit:

„(…) fölelevenül emlékemben – harminchárom év multával Petőfi alakja, s látom őt magam előtt úgy, ahogy először láttam.

Középtermetnél valamivel magasabb alak, sugárnövéssel, arányos testtagokkal, fesztelen mozdulattal, sűrű, tömött felálló kurta fekete hajjal, melyet jobb kezének ujjaival beszéd közben gyakran hátrafelé simított, közép homlok, a két szemöldök között egynéhány ránc a mély gondolkodás jele, szép rendes, barna szemöldök, csillámló bogár szemek, melyek beszéd közben csillogtak, s midőn lelkesült, vagy költeményeiből szavalt, fényesen ragyogtak, ez volt arcának legszebb része, ablakai költői lelkének, egy kevéssé a homloknál meggörbült orr, szép kicsi száj, rendes férfi fogakkal, arcának bőre sárgásbarna volt, egynéhány szeplő formájú, még barnább foltocskákkal, ajkai a szokottnál valamivel vastagabbak, jól állt rajtok a mosoly, de a harag, a méltatlankodás, a gúny, a megvetés, a gyűlölet s a csalódás érzelmeinek nyilvánításai által sajátszerű, majdnem kellemetlen kifejezést vettek fel, gyér, vékony bajusz s állszakáll, világosabb a hajnál, szemöldöknél és szempilláknál, színe a sötétbarnából egy-egy ritka téglaszínbe ment át, s hosszú nyak.

            Öltözete: vékony zsinóros fekete atilla, históriai inggallérja ráhajtva, sötét – majdnem fekete – szürke pantallónadrág.”

(Teleki Sándor: Petőfi Sándor Koltón)

            Ekkor Teleki meghívta Petőfit Koltóra. 

 

Petőfi első koltói látogatása

            Petőfi 1846 közepén Nagybányára utazott, hogy régi ismerősét, a művészkedő Törökfalvi Papp Zsigmondot meglátogassa. Törökfalvi értesítette Telekit a költő érkezéséről, aki aztán kivitte Koltóra.

            A vidék nagyon megtetszett Petőfinek, meg az is, hogy a kastélyban mozgalmas politikai élet várta. Gyakran találkoztak itt a környék ellenzéki politikusai, hogy a haza sorsáról tárgyaljanak. Napjai tehát igen változatosan teltek. Lovagolni tanult, kocsikázott, kirándulásokat tett a környék legszebb helyeire.

            Ehhez a látogatáshoz fűződik megismerkedése Pilla Anikóval, a cigánylánnyal, aki a kortársak visszaemlékezései szerint meg-meglátogatta a költőt a kora őszi éjszakákon. Költemény nem szólt a cigánylányról, mert Petőfi szíve ekkor már Szendrey Júliáé, az erdődi jószágigazgató lányáé volt. Hogy milyen jól érezte magát Petőfi Koltón az első látogatása alatt, bizonyítja, hogy már akkor költeményekben örökítette meg élményeit, a tájat és barátját. 1847-ben többször is ellátogatott Koltóra.

            Teleki így számolt be erről a nyárról:

„Petőfi 1847 nyarán többször meglátogatott Koltón. Sokat lovagoltunk, kirándulásokat tettünk, kocsin, lóháton Nagybánya gyönyörű vidékére. Meglátogattuk szomszédainkat… megnézte a fernezelyi kohókat, s egész költői elragadtatással nézte a Feketevíz-völgyet, s fellovagoltunk az Izvorára… Nagybánya igen intelligens város… mi mindenkinek szívesen látott vendégei voltunk. Engem szerettek, Petőfit bámulták, Haray mulatatta őket. Sehonnan sem akartak elereszteni, mindenünnen szöknünk kellett.”

(Teleki Sándor: Petőfi Sándor Koltón)

 

Petőfi és Júlia esküvője

            Petőfi több mint fél évig távol élt Júliától, mindaddig, amíg aztán 1847. május 16-án megjelent Erdődön és megkérte Júlia kezét. A lány válasza azonnal igen volt, viszont az apa csak három hónap várakozási idő után egyezett bele a házasságba.

            1847. augusztus 5-én, Petőfi Erdődön eljegyezte Szendrey Júliát, az esküvőt szeptember 8-ra megismerkedésük évfordulójára tűzték ki.

            1847. szeptember elején Petőfi ismét megjelent Teleki Sándornál azzal a kívánsággal, hogy a gróf engedje át neki egy időre a kastélyt, mert szeretné itt tölteni a mézesheteit. Arra is megkérte a grófot, hogy költözzön el egész háza-népével. Teleki a legnagyobb készséggel teljesítette barátja kívánságát, és erre az időszakra – a szakács és a szakácsné – kivételével mindenkit elküldött, sőt még ő maga is elutazott Kolozsvárra a szüleihez.

            1847. szeptember 8-án Petőfi és Júlia házasságot kötött az erdődi vár kápolnájában. Az esküvő után kocsira ültek, és elindultak Koltóra, de egy keréktörés miatt aznap nem érkezhettek meg. Kénytelenek voltak a nászéjszakájukat Nagybányán az Aranysas fogadóban tölteni. Petőfi így számolt be az esküvő napjáról:

            „… Esküvőnk középkori regényességgel ment végbe az erdődi vár kápolnájában, korán reggel. Szerettük volna, én is, a menyasszonyom is, helyhez és alkalomhoz illő, komoly és ünnepélyes arcot ölteni, de sehogy sem sikerült, folyton mosolyogtunk egymásra, s ha én olyan szépen mosolyogtam mint menyasszonyom, úgy esküszöm neked, hogy egy angyalt festő képíró előtt a legtökéletesebb mintául szolgálhattam volna. Amint az esküvői hókusz- pókusznak vége lett, rögtön kocsira ültünk, s vágtattunk ide Koltóra (…) Utazásunk idáig elég rossz időben történt, de nézi is az ember házassága első napján, hogy milyen az idő. Egy kis kalandunk is volt az útban… Nagybányán túl, Misztótfaluban eltört egy kerekünk. Feleségem csak mosolyogta a bajt, de én dühösen dühödtem, s félrementem, hogy feleségem ne halljon és ott kedvem szerint kikáromkodtam magamat.

            Egyéb következtetése nem lett a dolognak, csak az, hogy az itteni késedelem miatt másnap érhettünk Koltóra. Az éjt Nagybányán töltöttük a fogadóban… házasságom első éjét a fogadóban! Nem hiába vagyok a csárdák költője…”

 

A koltói mézeshetek

            Petőfi utolsó, egyben leghosszabb koltói tartózkodás feleségével együtt 1847. szeptember 9-től október 20-ig tartott. Életének legboldogabb hat hete volt, és a magyar irodalomnak olyan gyöngyszemeket ajándékozott, mint a Szeptember végén, Beszél a fákkal a bús őszi szél, Mi a szerelem?

            A koltói mézeshetek a maradéktalan boldogság hetei voltak. Petőfi így összegezte a mézeshetek eseményeit: „A prózai embernek a mézeshetei is prózaiak és ellenkezőleg. Aki milyen … az én mézesheteim a sírig fognak tartani … Legföljebb a mámor fog eltűnni belőlük, de a költészet és a boldogság megmarad, ezek mámoros napok valának, és éppen ezért nem is tudom hogy teltek el. Csak ami szinte bosszantó, a legprózaiabb, s úgy szólván oda nem tartozó időtöltéseim jutnak eszembe, például a lovaglás, olvasás, írás stb. Írtam is, barátom, mégpedig annyi verset, hogy még! És micsoda versek! Csak hármat említek közülük: Beszél a fákkal a bús őszi szél, Elértem amit ember érhet el, Szeptember végén.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Julia, Petőfi Sándor felesége

 

         A szoba amelyben a Petőfi házaspár lakott, a kastély északkeleti sarkán van, innen nyílik a legszebb kilátás a máramarosi hegyek felé. Ez ma is a Petőfi-szoba. A legtöbb idejüket ebben a szobában töltötték, vagy pedig a parkban lévő somfa alatt ültek, ahonnan szintén csodálatos a kilátás. Néhányszor bekocsikáztak Nagybányára, ahol kisebb bevásárlásokat tettek. Rendes napi sétájukhoz hozzátartozott a falu délkeleti részénél levő Vajda-forrás, ahova kijártak hallgatni a karvastagságban zubogó víz énekét.

            A mézeshetek alatt keresztszülei lettek egy koltói házaspár kislányának, Sebestyén Katalinnak. Ezt a jelentős eseményt Teleki említi meg feljegyzéseiben, úgy ahogy azt az egyik falubeli ember Sebestyén Asztalos Imre elmesélte – „Hát Sebestyén Györgyéknek leányuk született. Eljön hozzám, s mondja, hogy szaporodás van a háznál, s nem tudom mikor jön haza Sándor úrfi, mert őt hívná meg keresztapának … Mondom: azt ne várd, mert tavaszig nem látod. De kit hívjak? – kérdi. Tudod mit? Hívd meg Petőfi Sándort. – De eljönne? – Miért ne menne, nem hordja az fenn az orrát, s megbecsüli a szegény embert. Rittig úgy is tett, bement meghívta, és mind a ketten elfogadták.”

            Az eset hitelességéről az egyházközség 1847-es keresztelési anyakönyvi bejegyzése tanúskodik, mely szerint: „szeptember 26-án kereszteltem Sebestyén Györgynek és Sebestyén Juliannának 25-ik szept. született gyermekét, Katát – Keresztatyja Tekintetes Petőfi Sándor Úr és hitvese Szendrey Júliánna Úrasszony – Vincze Péter pap.”                                               

A mézeshetek hamar elmúltak.

1847. október 7-én ezt írta a költő: „Néhány nap múlva indulunk Pest felé, itt hagyjuk Koltót, az örökké kedves emlékű Koltót, hol oly édes heteket tölténk, amilyen boldogságot halandó álmodni és elbírni is csak képes.”

1847. október 20-án valóban elutaztak.

Néhány hónappal később a mozgalmas idők eseményei Petőfit Bem tábornok mellé sodorják. Akkor még senki sem sejthette azt, hogy már soha többé nem látja viszont beteljesült boldogsága tanúját, a kastélyt, a somfát, a hófedte bérceket, és hogy életéből is már csak fél év van hátra.

Petőfi Sándor 1849. július 31-én, minden valószínűség szerint a segesvári csatában halt hősi halált.

 

A rózsafaágy, amelyen a Petőfi házaspár aludt.

 

Az egyházkönyvi bejegyzés, a Petőfi házaspár keresztszülőségének tanúja

 

A páros szobor a kastélykertben.

Koltón írott versek

1)     Erdélyben (1846)

2)      Szeretsz tehát... (1846)

3)      Mikor a lánc lehull (1846)

4)      Búsulnak a virágok (1846)

5)      Rövidre fogtam a kantárszárat (1846)

6)      Kellemetlen őszi reggel (1846)

7)      Gróf Teleki Sándorhoz (1846)

8)      Világos kék csillagos éjszaka (1846)

9)      Cigány Ferenc, a négyes kocsis (1847)

10)   A sivatag lakói (1847)                               

11)   Fölösleges aggodalom (1847)                      

12)  Beszél a fákkal a bús őszi szél (1847)

13)  Az ember (1847)

14)  Amióta megházasodtam (1847)

15)  Szeptember végén (1847)

16)  Elértem, amit ember érhet el (1847)

17)  Kazinczy Gáborhoz (1847)

18)  Az utolsó virágok (1847)

19)  Egykor és most (1847)

20)  A szerelem országa (1847)

21)  Menny és föld (1847)

22)  Csendes élet (1847)

23)  Az volt a nagy, nagy munka (1847)

24)  Hintón és gyalog (1847)

25)  Mi a szerelem? (1847)

26)  Bölcselkedés és bölcsesség (1847)

27)  Meddig alszol még hazám? (1847)

28)  Tíz pár csókot egyvégből (1847)

29)  A rab (1847)

30)  A hold elégiája (1847)

31)  A koldus sírja (1847)

32)  Mézeshetek (1847)

33)  A táblabíró (1847)

A Szeptember végén című költemény kézirata.

 

A Kastélymúzeum története

            1936-ban Teleki János gróf, Teleki Sándor fia eladta a birtokot és családjával együtt elköltözött Koltóról. A második világháború után a kastélyt székely menekültek szállták meg, akik csak évek múlva hagyták el az épületet. Ezután a mezőgazdasági társulás székhelye lett. 1948-tól a kastély emeleti részén kultúrház működött, a földszintet ma is óvoda, tanterem foglalja el.      

            1960. január 9-én – amit az első emlékkönyv is tanúsít – néhány lelkes ember, élen Palkó Gábor igazgatótanítóval a kastély emeletének északkeleti sarkában megnyitotta a Petőfi emlékszobát. Egy állítólag a Teleki család hagyatékából megmaradt kopott fekete almárium, egy takaratlan ágy, és néhány Aradról származó rámázatlan fotóreprodukció jelentette a kezdetet. Az azóta eltelt közel fél évszázad alatt az emlékszoba a kastély felső szintjét teljesen elfoglaló múzeummá terebélyesedett. Jelentősebb változás a hetvenes években következett be, amikor Sebestyén Mihály bácsit az utolsó Koltón élő Teleki kocsisát – ahogy ő mondta „csicskását” – nevezték ki múzeumőrnek. Varga Rozália tanárnő személyében lelkes segítőtársra talált. Petőfi szoba bútorzatát felújították, az ágyra népies takaró került, a kezdeti képanyagot rámázott képzőművészetit alkotásokkal cserélték fel, s évről évre gazdagodott a kiállított anyag. A falak megteltek a Petőfit és Júliát ábrázoló festményekkel, reprodukciókkal, s lassan-lassan szaporodó vitrineket Petőfi kéziratok másolatai, versillusztrációk tették vonzóvá. Ebben az időben készült el Várvédő István nagybányai képzőművész költőt ábrázoló mellszobra, s a kultúrotthoni szerepből felszabadult emeleti nagytermet lassan-lassan elfoglalták a kiállított tárgyak. Volt ott képzőművészeti alkotás, az 1848-as forradalom jeleneteit felelevenítő színes metszet, XIX. századi zongora, régi könyv, reprodukció, számos Petőfire és Telekire emlékeztető kiadvány másolata, templomi szószék tetőzet … Eléggé rendezetlenül.

            Az 1989-es események után alapvető változások történtek a kastélymúzeum életében.

            A 90-es évek közepétől a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársainak köszönhetően elkezdődött a Múzeum teljes kiállítás-anyagának átalakítása és korszerűsítése. A felhalmozódott anyag azon darabjai, melyek nem kapcsolódnak közvetlenül a kiállítás témáihoz, raktárba kerültek. Ma már minden egyes teremnek sajátos arculata van: az észak – keleti szoba a mézesheteket idézi, a nagyterem irodalmi-művészeti vonatkozású anyagot tartalmaz, a Teleki-terem 1848 dicső katonáira emlékeztet, a Jókai-terem a forradalom utáni időket, jeles írónk koltói-erdélyi utazásainak állit emléket, s a délkeleti sarokban 2005-ben megnyitott Teleki Blanka terem. Azért is dicséretet érdemel, mert létrehozói, a nagybányai nyugdíjas klub tagjai nemcsak kezdeményezték, de meghatározó szerepet is vállaltak a kastélykertben felállított szobor anyagi bázisának a megteremtésében.

            Azt is el kell mondjuk, hogy az emeleti rész korszerűsítésére Szász Imre múzeumőrsége idején került sor, aki nem csak rokona, de méltó utódja is lett az 1990-es évek elején elhunyt Sebők Mihálynak. Utazott, magyar kulturális fórumoknál kilincselt mindaddig, amíg a koltói kastélyban is elindultak a változások. A Teleki, Jókai, Teleki Blanka terem már az újabb idők eredménye. S amikor megérkeztek a magyar szakemberek, mint született koltói, arról is gondoskodott, hogy azok valóban otthon érezzék magukat.

Séta a Múzeumban

 

            Keskeny lépcsőn jutunk a kastély emeletén található folyosóra. A falakon mindenhol a költő életéhez, verseinek világához kapcsolódó festmények, grafikai munkák, neves és kevésbé ismert alkotóktól.

            Legjobb, ha a folyosó végében, jobb oldalon, az egykori mézeshetek szobájában kezdjük látogatásunkat. Korabeli bútorzat, a falakon az egykori fiatal pár képe, együtt és külön-külön is. És XIX. századi ünnepi viseletben öltöztetett férfi és női figurák. Megkap a nászágyból és az itt kiállított tárgyakból áradó hangulat.

            Jöjjünk visszafele ugyanazon az oldalon. A nagyteremnek az is lehetne a címe: Szabadság, szerelem, hisz ezt a költői hitvallást tükrözi minden gondosan pannókra irt szöveg, ízlésesen elhelyezett kép, szobor, vitrin, bútordarab. Amikor befejeztük a költő egykori kiadványait, kéziratait, személyes tárgyait, az ezekről készült másolatokat megtekinteni, kilépéskor még egy élmény vár, a falon elhelyezett dobozból Petőfi egykori arany jegygyűrűjét varázsolja elénk a lézerfény.

            Innen legjobb, ha a szemközti Teleki teremben folytatjuk. A korabeli honvéd és vörös inges egyenruhába öltöztetett, életnagyságú fegyveres bábuk, Garibaldi vörösen izzó képe önkéntelenül is a XIX. Század közepén forradalmi tüzektől lángoló Európát juttatja eszünkbe, s azt a különleges embert, aki mindenhol jelen van, ahol a szabadságért kell küzdeni, és járjon bármerre is, a szeretet és az elismerés övezi. Ő a Vadgróf, Teleki Sándor.

            Mindjárt mellette, a Jókai-terem már az emlékeké, Koltón és Erdély szerte, mindenhol az egykori forradalmár költőbarát, Petőfi Sándor nyomdokait keresi, és meg is találja, ha máshol nem a fantáziájában. Emlékezzünk csak a Pilla Anikó legendára…

            S ha a történelemmel, élményekkel telitett lelkünk eseményeit szeretnénk rendezni, lépjünk ki a kastély erkélyére, ellenőrizzük, hogy még mindig hó takarja azt a világirodalomban költözött bérci tetőt, s azt is, hogy igaza volt-e a kastély urának, amikor azt állította, hogy udvara egyik dombocskájáról tizenhét falu tornya látszik…

            Azért Teleki Blankától se menjünk el búcsúszó nélkül. Emlékszobája ott található a lépcsőfeljárattal szemközti teremben. 2006-ban, a kiemelkedő pedagógus és forradalmár asszony születésének 200. évfordulóján hozta létre az ő nevét viselő nagybányai nyugdíjas klub. A kiállítás anyaga a hosszúfalusi Teleki kastélytól a martonvásári Brunszvik palotán, a pesti első magyar nőnevelő intézeten, a 48-as forradalmi zászlót felszentelésén, és a hírhedt Kufsteini börtöncellákon át egészen a párizsi sírig vezet. Bárókisasszony létére a jeles férfi Telekiekhez méltó sorsot vállalt. Sajnos szülőföldjén kevesen ápolják emlékezetét. 

                            

      Teleki Blanka

        

Az 1989-es események előtt sorsára hagyott koltói kastélypark park aspektusa a közelmúltban sokat változott. Egy évtizeddel ezelőtt egy nyári vihar kidöntötte a park észak-keleti csücskében a Petőfire emlékeztető somfát, most csemetéi őrzik a kőasztalt, melynél állítólag a sok szép koltói vers megszületett.

            A park közepén kapott helyet Pogány Gábor Benő szolnoki szobrász Petőfit és Júliát életnagyságban ábrázoló alkotása. Álljunk meg itt egy pillanatra. Nem emelték magas talapzatra, s ez szimbólumnak is jó. Mintegy jelzi, hogy legnagyobb magyar költőnk ma is közöttünk él. Ha a műalkotás mondanivalójára gondolunk, természetesen a Szeptember végén című költemény versszakai zsongnak fel a lelkünkben, mintha Júlia nekünk olvasná fel, s nem a gondolataiban elmerengő költőnek.

Koltó ünnepe

            Szeptember első vasárnapja Koltó ünnepe, ezen a hétvégén emlékezik a környék és egészen távoli tájakról érkező vendégek sokasága Petőfi itt töltött mézesheteire. A megemlékezés a parkban található Petőfi házaspár szobrának

1997 nyarán kidőlt a somfa, a sok szép Petőfi-vers születésének utolsó élő tanúja.

megkoszorúzásával, Petőfi versek és dalok előadásával kezdődik, amit aztán egész napos szabadtéri műsor követ. Estétől ki-ki kedve szerint folytathatja a táncház, a bál és szabadtéri diszkó által felkínált szórakozási módozatokban.  Koltón először 1939-ben tartották az első Petőfi ünnepet. A koltóiak, nagybányaiak, és a környék magyarsága már akkor felfogta az esemény jelképes jellegét, és nagy tömegben sereglett arra a helyre, amely valamikor a szabadság és a szerelem nagy költőjének is a legnagyobb boldogság földjét jelentette. Igy vált Koltó is a Petőfi-gondolat találkozóhelyévé, hagyománnyá, amit azóta is minden év szeptember első vasárnapján megrendeznek. 1984-ben a hatalom – felismerve az ünnep szimbolikus jellegét – megszüntette az ünnepséget, de 1990-ben újra alkalom nyílt arra, hogy hódolhassunk Petőfi szellemisége előtt. A koltói Petőfi-ünnep forrása az öröm, a beteljesülés, de nem csak a szerelemben, hisz az emberi vágyak sora végtelen. A Lápos menti falu lakossága büszke arra, hogy olyan helyen van a szülőföldje, amely világirodalmi alkotásokhoz adott ihletet.

 

Köszönet KLACSMÁNYI SÁNDOR szerkesztő úrnak, aki nagylelkűen felajánlotta és rendelkezésre bocsátotta az általa fáradságos munkával összegyűjtött értékes adatokat Koltó történelméről, még a könyv megjelenése előtt, amihez gyűjtötte!

 Top

 

Web site and all contents belong to Ottó Koncsárd, © Copyright 2008

All rights reserved.

Frissítve: 18.03.2015